Történetünk 2015. október 1-én kezdődött egy pozitív terhességi teszttel. Már nagyon vártunk erre a babára. Határtalanul boldogok voltunk. Két gyermekünk már volt ekkor akik már nagyon szerettek volna egy kistesót. Első ultrahangon még csak a petezsák látszódott, a másodikon már volt szívhangja is a mi kis babócánknak. Aztán következett a 12 hetes ultrahang, ahol közölte az orvos, hogy vastagabb a baba nyaki redője 3.6mm. 3-ig lenne normális. Nagyon megijedtünk. Elmentünk másnap egy másik ultrahangos orvoshoz, aki szintén vastagnak mérte 3.2 mm-nek. Javasolta a magzatvízvételt, mivel ha magas a nyaki redő értéke az utalhat kromoszóma-rendellenességre vagy szívproblémára is. Mi a magzatvízvételt túlságosan kockázatosnak találtuk. Ugyanez az orvos vett vért tőlem kombinált tesztre, aminek az eredménye szintén elég rossz lett. Így mindent összevetve lett egy 1:28 Down szindróma kockázat. Egyre jobban aggódtam, de a magzatvízvételtől még mindig tartottunk. Kutakodtam a neten és találtam egy olyan vizsgálatot, hogy az anyai vérből kiszűrik a magzati Dns-eket és úgy nézik meg, hogy van e Down-, Edwards-,Patau szindrómája vagy nemi kromoszómarendellenessége. Megcsináltattuk ezt a tesztet ami szerencsére negatív lett. Itt fellélegeztünk.
Majd jött a szívultrahang, amit a vastagabb nyaki redő miatt még el kellett végeztetni. Ekkor voltam 19 hetes kismama. Itt hideg zuhanyként ért minket, mikor az orvos közölte, hogy a babának súlyos szívfejlődési rendellenessége van a pitvarnál is és a kamránál is elég nagy lyuk van és a középső billentyű ennek következtében hiányzik.Azt mondta a kardiológus, hogy ez általában ugyan jól operálható, de súlyos szívfejlődési rendellenesség és a legrosszabb is megtörténhet. Ami még szörnyű volt felajánlották a terhességmegszakítás lehetőségét. Egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy eldobjuk ezt a kis életet. Így ezt a lehetőséget azonnal vissza is utasítottuk. Közölték azt is, hogy abban az esetben,ha a baba koraszülött lenne minimális esélye lenne a túlélésre. Ja és ha megszületik lehet hogy azonnal műteni kell, amit csak akkor végeznek el ha a 37. hét után születik, előbb nem vállalják a műtétet. Itt megint nagyon megijedtem, főleg mert az első két gyermekem is korábban akart világra jönni, igaz végül sikerült visszatartani őket és időben születtek, de féltem, hogy mi van ha most nem sikerül.
Elmondtam a történetemet Andinak, akire barátnőként tekintek. Ő felajánlotta, hogy segít. Minden héten kezelt engem és a babámat. A vége felé hetente kétszer is. Még az elején közölte, hogy még ilyen esete nem volt és nyugodtabb lenne, ha egy tapasztaltabb thétás is kezelne, ezért a tanárát javasolta, hogy nézzen ránk. Ez meg is történt kezelt egyszer, nagyon elfoglalt volt, de ennek ellenére mondta,ha szükségem van rá írjak. Nagyon aranyos volt ő is. Közben rátaláltam még egy thétásra, aki Andi szerint szintén tapasztaltabb. Ő is kezelt egy párszor. Emailben vagy telefonon vele is folyamatos kapcsolatban voltam. A babámnak minden nap küldte a gyógyítást. Ő is nagyon segítőkész volt. A további ultrahangokon a gyermekkardiológus, aki csinálta a magzati szívultrahangot mindig változatlannak látta az eltérést,a nőgyógyász meg hol látta, hol azt mondta, hogy ő nem lát nagy eltérést. Én ennek ellenére is végig hittem, hogy minden rendben lesz, de ebben a hitben nagyon sokat segített Andi, aki szinte végig “fogta a kezem”. Mindig számíthattam rá. Bármikor ha egy tisztításra volt szükségem, ráírtam egy sms-t és megtisztított. Nagyon sokat foglalkozott velünk, amiért nagyon hálás vagyok.
Nagyon erős volt a hitünk, hogy a mi kisbabánk egészségesen fog megszületni.
Egy csodálatos napon eljött a szülés napja. A babánk nem lett koraszülött, a 39. héten született, 3 nappal a kiírt időpont előtt. Tehát sikerrel jártunk abban is, hogy időben szülessen. Nem kellettek visszatartó gyógyszerek, mint az előző két babámnál. Csakis magnéziumot szedtem. Andi a szülés alatt és még utána is végig mellettem és a babám mellett volt a távolból. Ez nagyon sokat jelentett. Plusz a thétás csoportból is kaptuk az fnszt. Azt már előre közölték az orvosok, hogyha megszületik a Babócám akkor mindjárt viszik el az intenzív osztályra és vizsgálják. A szülésem elég gyors volt. És egy pillantást vethettem az én kincsemre és már vitték is el. A születése után a kardiológus azt mondta, hogy egyelőre nem kell műteni, csak folyamatos kardiológiai ellenőrzés szükséges, mivel lyuk még mindig van. És amikor még magzati korban vizsgálta a babánkat azt mondta, hogy előfordulhat, hogy lesz egy úgynevezett bridge billentyű, de nem hiszi. Nos születése utáni vizsgálaton kiderült, hogy ott van az a bridge billentyű, ami nem a tökéletes billentyű, de jó, hogy legalább ez ott van. Nagyon boldogok voltunk,hogy egyelőre nem kell műteni és hisszük, hogy nem is fog kelleni, mert meg fog gyógyulni anélkül is. Tudom, hogy az az eltérés ami még a mi kis babócánk szívén van helyre fog jönni. Képesek vagyunk rá hogy az is meggyógyuljon. Ha ez megtörtént biztosan jelezni fogom itt az oldalon. Ami még nagyon sokat számított, hogy a férjem egy percig sem ingott meg abban a hitében, hogy a mi kisbabánk egészségesen fog megszületni.Nélkülük nem ment volna, összeroppantam volna. Én régen könnyen összeomlottam, de most nem volt más választásom muszáj volt hinnem, hogy minden rendben lesz, a mi kisbabánk érdeke volt az, hogy felülemelkedjek a félelmeken és higgyek benne , magamban, bennünk, hogy bármire képesek vagyunk.
Sokszor csak tartom a kezemben a mi kis babánkat nézem, gyönyörködöm benne és mérhetetlen hála fog el, hogy minket választott a szüleinek és hogy itt van velünk. Imádom őt és a másik két gyermekünket is.
Nagyon büszke vagyok a babánkra, mert kitartó volt és velünk együtt akarta a változást.
Nagyon hálás vagyok, hogy mindehhez megkaptam segítségnek Andit, és minden thétást aki foglalkozott velünk, valamint a férjemet.
Andi egy nagyszerű ember és hálás vagyok neki, hogy segített, hogy merjek hinni a csodákban, hogy végig mellettünk volt és hogy a babánk a gyógyulás felé halad, elkerültük még a műtétet, ami szükségtelen is fog lenni, mert teljesen helyre fog jönni a maradék eltérés is. Köszönöm Andi.
Egy boldog anyuka