Valóban volt már előző életünk és újra leszülethetünk? A reinkarnáció tényét tökéletes bizonyossággal senki nem tudja igazolni, de megcáfolni sem. Ami azonban tagadhatatlan, hogy mély hipnózisban reinkarnációs utazáson az elmélet leghevesebb ellenzői is régmúlt események átélői, mégpedig saját emlékképnek értékelve.

Mivé leszünk a halálunk után?

Az életünk legmélyebb titka: honnan érkezünk és mivé leszünk a halálunk után. Amióta a világ-világ próbálja az ember megfejteni ezt a talányt. Vallási és filozófiai iskolák különféle nézőpontból közelítik meg a kérdést, de mind az elődeink mind a mai modern ember erősen hajlik a halhatatlanságban való hit felé, mindannak ellenére, hogy konkrét bizonyítékok nem igazán állnak a rendelkezésünkre.

Minden leszületésünk alkalom a tovább fejlődésre

Valamiféle biztonságot ad a hit, hogy nem csak egy életet élünk és hogy egy csodás terv részeként születünk le újra és újra, hogy tanuljunk és tapasztaljunk, a sorsunkban összefonódva több emberöltőn át bizonyos lelkekkel. A lélek, amikor leveti a testét könnyedséget él át. Nem köti semmiféle kényelmetlenség, csak van. Aztán eljön az idő, amikor valami arra készteti, hogy ismét testet öltsön, hogy beteljesítse a sorsát, dolgozzon a karmáján. Aztán megint leveti a testét és a körforgás folytatódik. Vannak lelkek, akiknek nincsen sok kedve a leszületéshez, de mégis megteszik, hogy tovább kutassák, miért vannak a földön, hogy megtanulhassák mindazt, ami a fejlődésükhöz szükséges. A születési horoszkópunk elkészítése is számos információval szolgál.

Az élet kereke körbejár

Ahogyan élet kereke körbe fordul, úgy következnek egymás után a leszületések és a test levetése. A halál egy tudatküszöbként működik, elválasztja egymástól az inkarnációkat. Az életek között is élet van. Mindig is voltak vannak és lesznek olyanok, akik az életet csupán biológiai jelenségként értékelik, mondván, hogy az öntudat megszűnik az utolsó szívdobbanással.
A klinikai halál állapotából visszatért emberek beszámolói nagyon érdekes tapasztalatokat tártak a szemünk elé. Az élet és a halál határmezsgyéjén járva egy a földi síktól teljesen eltérő helyről számolnak be. Ami elgondolkodtató, hogy a beszámolók mindegyike megegyezik abban, hogy egy adott pillanatban a tudat elválik a testtől és egy alagútba jut, amelynek a végén egy végtelen hívogató fényesség, boldogság és béke van.

Bár a különleges élmény átélői nem kívántak visszatérni a földi testükbe, valami mégis erre kényszerített őket, amit persze nyilván elfogadtak. Abban szintén nagyon hasonlítanak ezek a beszámolók, hogy a halálfélelemtől az élmény hatására teljesen megszabadultak. Sőt, a halál megváltás, egyfajta hazaérkezés egy boldog állapotba.

A visszatérők érdekes dolgokról számoltak be

Doktor Whitton torontói pszichiáter pácienseinek beszámolóira alapozva érdekes adatokat gyűjtött össze a témában. A mély transzállapotból érkező üzenetek szerint a halál utáni élet megegyezik a születés előtti élettel és test nélküli lélekként már sokszor laktunk abban a másik világban. Tudat alatt éppen úgy otthon vagyunk ezen a létsíkon akár a földön. Amikor a földi testünket elhagyjuk, a halálunkkor mindig ide térünk vissza.

Az előző élet utaztatás során a hipnózisban lévő személy az elmúlt életeinek a traumatikus eseményeit láthatja képekben, aminek eredményeképpen gyógyító felismerésekhez, megértésekhez jut. Ezek a megérések mentális és fizikai gyógyulásokat generálnak amelyekre senki sem tud valódi magyarázattal szolgálni. A kellemetlen emlékek az önismereti munka hatására csupán múltbeli, de az egyénre már hatást nem gyakorló képekké változnak. A pszichiáter azt tapasztalta a klienseinél, hogy minél több előző élet béli tapasztalatot éltek át annál több lelki probléma és fizikai betegség tudott meggyógyulni bennük. Közöttük akadtak olyanok is, akik már számos kollegájánál jártak hosszas terápiát kapva, eredménytelenül. A reinkarnációs utazással ott is eredményes volt a kezelés ahol minden más terápia hatástalannak bizonyult. (forrás: Joel L. Whitton, Joe Fisher: Létköz)

A felismerések gyógyító hatásúak

Fontos tudni, hogy maga a reinkarnációs utazás illetve az elmúlt életek megélése vagy az előző életekben való bepillantás önmagában nem jelent terápiát. A gyógyulást a megértések, felismerések, ráébredések adják, amelyekhez a kliens hozzájut, amelyeket átél az utaztatás során.

A tudatalattink mindent hűségesen elraktároz, azokat a dolgokat is, amelyekre mi magunk egyáltalán nem emlékszünk. Éppen ezért katartikus élmény rálátni, bepillantani a tudatalattinkban tárolt infókra, emlékekre, hiszen tálcán kínálják a jelenkori kibogozhatatlannak vélt problémáinkra a megoldás kulcsát. Az önmagunkra kívülről való ránézés már önmagában felszabadító hatású. Ha bátrak vagyunk, és szembe merünk nézni a múlt árnyaival kincsekre és csodás megoldásokra lelhetünk.